SAJTÓTÁJÉKOZTATÓT TARTOTTAK A BUDAPESTI OPERETTSZÍNHÁZBAN
sajtóközlemény
„Minden adott egy új, csodaszép produkció létrejöttéhez” – fogalmazott Kiss-B. Atilla
Kossuth-díjas operaénekes, a Budapesti Operettszínház főigazgatója 2025. január 29-én
szerda délután, a Nagymező utcai teátrum nagyszínpadán megtartott sajtótájékoztatón. A
hazai operett- és musicaljátszás fellegvárában több mint 200 néző részvételével, 16 órától
kezdődött eseményen bemutatták a Kálmán Imre A cirkuszhercegnő című nagyoperettjéből
készülő varázslatos előadás alkotói csapatát, rendezői koncepcióját és díszletterveit, valamint
a produkcióban színpadra lépő művészeket.
Kiss-B. Atilla kiemelte, hogy színházvezetői és oktatói küldetésének legfőbb tartópillérei a
klasszikus operett irodalom legértékesebb gyöngyszemeinek bemutatása, az új zenésszínházi
művek életre hívása, a repertoár folyamatos frissítése, a játékrendben helyet kapott
produkciók továbbjátszása magas minőségben, az alkotó- és előadóművész utánpótlás
biztosítása, valamint az újabb és újabb közönségrétegek megszólítása, a meglévők megtartása
mellett. A főigazgató kitért arra is, hogy az Operettszínház alkotói csapata már 2023-ban
elkezdte az előadás előkészítését: a szövegkönyvet letisztították, a kottaanyagot pedig
egységesítették. 2024. december 2-án útjára indult a produkció próbafolyamata, néhány hét
múlva, február 21-én pénteken, 22-én szombaton és 23-án vasárnap este pedig a
nagyközönség a már jól megszokott hármas szereposztásban láthatja először Homonnay
Zsolt Jászai Mari-díjas színházi alkotónak, az Operettszínház művészeti vezetőjének
rendezését.
Homonnay Zsolt megosztotta a jelenlévőkkel, hogy Kálmán Imre a muzsikájával rendkívül
széles horizontot pásztáz, a monumentalitástól a lélek zokogó hegedűjéig átfogja azt a
hatalmas emocionális ívet, amelyet az alkotók és az előadók is bejárnak a próbafolyamat és az
előadás során. A zenei szövet rendkívül gazdag, árnyalt és sokrétű jelentéstartalmakat hordoz
magában és szerves egységet alkot a librettóval, amely az Operettszínház művészeti vezetője
szerint kiemelkedően igényes és kidolgozott, vagyis a dalok, a duettek, az együttesek és a
hangszerelés, valamint a szöveg együtt megtestesíti azt a drámaiságot, ami a nagyoperett
2
történetében is megjelenik. Fedóra Palinszka, az özvegyen maradt, fiatal hercegné – attól
tartva, hogy csak a hitvesi öröksége miatt érdeklődnek iránta a férfiak – úgy dönt, hogy
ezután néhai férje, a herceg vagyonát kezeli, és végleg elzárkózik egy újabb kapcsolat
kialakításától. Azonban egy alkalommal ellátogat a szentpétervári cirkuszba, ahol egy kitűnő
lovas Mister X néven, álarcban mutatja be virtuóz mutatványát. Fedóra nem sejti, hogy régen
látott szerelme a manézs hőse, aki – kiábrándulva abból, hogy rálelhet az egykor hőn vágyott
boldogságra Fedórával – manapság csakis a cirkusznak él, és egyre nagyobb kockázatot vállal
a porondon. A rendezői koncepció alapját az egyénnek a személyes és kollektív magánnyal
való küzdelme képezi: a menekülés az őszinte, nyílt, emberi kapcsolatoktól, a társas
érintkezések alkalmával magunkra öltött álarc, valamint a felismerés képessége, hogy képesek
vagyunk levetkőzni eddig játszott szerepünket. Homonnay Zsolt úgy látja, hogy az igazán
nagy remekműveknek a sajátja, hogy olyan kérdéseket vet fel, amelyek minden korban
érvényesek.
A cirkuszhercegnő díszletének megálmodója Túri Erzsébet. A Rubányi Vilmos- és Vágó
Nelli-díjas díszlettervező beavatta a sajtó képviselőit és a közönséget a kulisszatitkokba: az
előadás reális térben játszódik, de alkotótársaival együtt az volt céljuk, hogy a díszletet
modernné tegyék a mai, 21. századi nézők számára. A játéktér alapja egy félköríves csarnok,
az első két felvonásban – a szentpétervári helyszíneken – fekete és arany alapszínekkel. A
város építészetére jellemző a barokk és a rokokó világa, ehhez kapcsolódik az arany szín, a
fekete pedig jól rezonál a főszereplőket foglalkoztató hangsúlyos érzelmi kérdésekre, vagyis a
magányra. A félköríves csarnok ugyanakkor manézs is egyben, ahol egy klasszikus
tigrisfejből lépnek elő a cirkuszi szereplők. Az eredeti darabban egy cirkuszi előcsarnok
szerepel, és azt már nem látja közönség, ahogyan a szereplők kimennek a manézsra. Viszont
az Operettszínház technikai adottságainak köszönhetően megmutatják magát a porondot is,
így a nézők egészen különleges élményben részesülnek, hiszen valódi cirkusz tárul a szemük
elé. A második felvonás játéktere a nagyherceg rideg, sejtelmes, titkokat rejtő kastélya. A
tervezőnek lehetősége adódik arra, hogy a színpad közepén lévő, külön mozgásba hozható kis
forgónkon megjelenítse a nagyherceg titkos budoárját, ugyanakkor a darab szövegéhez hűen
pillanatok alatt templommá változik a tér. A harmadik felvonás Budapesten játszódik egy
szálló épületében, amely idilli hangulatú, fehér, illetve bézs színű, már-már elképzelt világ. Az
operett műfajának sajátossága, hogy végül minden megoldódik és a szerelmesek egymásra
3
találnak. A cirkuszhercegnő főszereplőit elhagyja a magány – mintegy megtisztulnak – és
ezért kap szerepet a már említett feketével kontrasztos fehér szín. Azonban ezzel az idilli
környezettel azt is üzenik, hogy a hőn vágyott boldogságot elemelik a realitás talajától. A
színház egyedülálló, hatalmas LED-fala a díszlet ablaka a világra. Egyszer csak kinyílik és a
közönség a csillagos eget látja, vagy éppen plakáttá alakul a cirkuszban, de megjelenhet rajta
akár egy emlékkép, és a szereplők a segítségével a nagyherceg kastélyában hirtelen a víz alá
is kerülhetnek, ahol cápa ólálkodik. Túri Erzsébet úgy gondolja, hogy a LED-fal igazán 21.
századivá, és valóban meghökkentővé teszi a színpadképet, az épített díszletet azonban nem
helyettesíti: bár fantasztikus kiegészítője az előadásnak, de ha nem lenne, a játéktér önállóan
is megállná a helyét.
Az előadásban Kiss-Balbinat Ádám Junior Prima díjas hegedűművész, népzenész a magány
hegedűseként látható. A fiatal, tehetséges muzsikus elmondta, hogy Homonnay Zsolttal
évekkel ezelőtt dolgozott együtt először, és a színházi alkotó azóta minden rendezésében
számít hegedűjátékára, művészeti tevékenységére.
A produkcióban jelentős szerepet kaptak a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenész
színművész osztályának operett-musical szakos növendékei, valamint a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Egyetem frissen végzett tenoristája. Az Operettszínház főigazgatója – mint az
SZFE osztályvezető tanára és az LFZE oktatója – kiemelt hangsúlyt fektet a jövő
művészgenerációjának kinevelésére, ezért az általa megálmodott és útjára indított Tálentum
Program célja, hogy a különböző művészeti területek felől az operett és a musical műfaja
iránt érdeklődő, tálentummal bíró fiatalok közösen, összművészeti színházi környezetben, a
gyakorlatban is elsajátítsák azt a tudásanyagot, ami az operett és a musical hiteles, autentikus
és magas minőségű műveléséhez szükséges.
A Budapesti Operettszínház új bemutatója a Fővárosi Nagycirkusszal immár hagyománnyá
vált együttműködés keretében látható. A sajtótájékoztatón részletek hangzottak el a darabból
Kiss Diána, Lévai Enikő, Sándor Péter, Laki Péter, Papp Balázs, Dolhai Attila, Kiss
Zoltán, Langer Soma, Bojtos Luca, Széles Flóra, Rácz-Almási Vivien, valamint Erdős
Attila, Dénes Viktor és Tassonyi Balázs előadásában. Hegedűn játszott Kiss-Balbinat
Ádám, zongorán közreműködött Szekeres László.
Galéria
