|
|
A klarinét hangjától a sofárig - klezmerünnepek az idei Zsidó Kulturális Fesztiválon
Aki hallott már igazán jó klezmert élőben, tudja: ezt a zenét nem lehet mozdulatlan szívvel hallgatni. Először csak megszólal egy klarinét, egy hegedű, egy harmonika, egy zongora vagy egy cimbalom, aztán a dallamból egyszer csak történet lesz. Megidéződik benne a kelet-európai zsidó lakodalmak forgataga, a vándorzenészek szabadsága, a kántori ének sóhaja, egy régi tánclépés lendülete, egy nevetés, egy könnycsepp, egy ima és egy felszabadult „lechájim! – az életre!” öröme.
A klezmerben éppen ez a csodálatos: egyszerre tud szívszorító és derűs lenni, egyszerre hordoz emlékezetet és életkedvet. A klarinét mintha emberi hangon beszélne, a ritmus szinte észrevétlenül mozdítja meg a lábat, a dallam pedig hol panaszként, hol tréfaként, hol ünnepi hívásként szólal meg.
A Dohány utcai, a Hegedűs Gyula utcai, a Frankel Leó úti és a Pécsi zsinagóga falai között idén nem egyszerűen koncerteket hallhatunk: olyan estéken vehetünk részt, amelyekben a zene közösséggé, az emlékezet ünneppé, a hagyomány pedig nagyon is mai élménnyé válik.